A bűnügyi történetek meglehetősen
ritka vendégek a szuperhősökkel elárasztott képregények birodalmában, ezért
aztán különösen nagy öröm, amikor valaki veszi magának a fáradságot, és
elkalandozik erre a területre. Főleg, ha olyan tehetséges valakiről van szó,
mint Ed Brubaker, aki az 1999-es Scene of the Crime című minisorozatával
bizonyította a műfajoz való tehetségét, és még a mainstream DC-univerzumba is
sikeresen teleportálta az utca mocskának és a nyomozás kilátástalanságának
kopott és veszélyes világát (Gotham
Central). És bár jelenleg is több szuperhős-sorozatot jegyez, ettől a
világtól – nagy szerencsénkre – nem képes elszakadni. Saját tulajdonú
képregénye, a többszörös díjnyertes Criminal 2006 óta jelenik meg, jelenleg a
harmadik sztorinál tart – mi itt most az elsőt vesszük górcső alá.
Leo piti kis bűnöző, aki zsebtolvajlással keresi a kenyerét, apja barátját, az öreg és beteg Ivant gondozza, és a maga szigorú szabályai szerint él, amiktől semmilyen körülmények közt nem hajlandó eltérni. Nem csoda: apja tett úgy, és rögtön börtönben, majd koporsóban végezte. Leo így óvatos, nem vágyik nagyra, és nem is szakít nagyot, de legalább még nem kapták el egyszer sem. Egy nap aztán beüt a „tuit meló”: egy korrupt zsaru gyémántrablásra veszi rá, ami azonban minden tökéletes terv ellenére balul sül el. Leót átverik, és hirtelen az alvilág minden mocska a nyakába zúdul.
Ebből is látszik, hogy a Criminal felsorakoztat mindent, ami egy ilyen klasszikus jellegű bűnügyi történet elengedhetetlen kelléke. Brubaker tökéletes érzékkel játssza ki a zsáner összes ütőkártyáját, története bár egyszerű (nagy balhé, átverés, menekülés, leszámolás), mégis roppantmód hatásos, és elsősorban az írói stílustól lesz az. Az esszenciálisan noiros narráció fantasztikus hangulatot teremt, egy-egy rövid gondolattal eléri, hogy a főszereplő múltja az olvasót is kísérteni kezdje, a bár, amibe belép, megteljen élettel, a nő, akit karjaiba zár, a világ legkívánatosabb teremtése legyen, a gyilkolás egyszerűsége pedig szinte kézzelfoghatóan rémisztővé váljon. A dialógusok nemkülönben nagyszerűek: nincsenek benne hivalkodó beszólások, túlspilázott szájmenések, a szövegek inkább lényegre törők, és ettől abszolút életszerűek.
A kegyetlen emberölések, korrupt rendőrök és mocskos átverések világa valósággal behúzza magába az embert, aki szinte érzi az utca porát olvasás közben. De az utcát persze a karakterek töltik meg igazán élettel, és Leótól eltekintve, akinek „gyávasága” egészen másban gyökeredzik, mint azt környezete gondolná, a legtöbbjük meglehetősen egyszerűnek tűnik. Valójában ezek a szereplők a pusztán egy-két jellemvonásaik ellenére is teljesen valóságosaknak hatnak, és erről Brubaker a cselekmény sodrában szépen „elrejtett”, kifinomult jelenetekkel gondoskodik. Egy ilyenre példa a sztori vége felé az, ahogy a bártulajdonos, Gnarly zárás után még egy-két óráig olvasgat és eliszogat a pultnál a napi hajsza utáni megnyugtató békében. Vagy ott van a beteg Ivan, akinek Leo gondját viseli, és akivel kapcsolatban egy rövid metrójelenet is képes meggyőzni az olvasót, hogy valóban ő volt szakmájának legjobbja – és ha éppen eszénél van, még most is az. Ezek az életképek teszik igazán hitelessé és átélhetővé a Criminalt. Mert mint tudjuk, az Ördög a részletekben lakozik, és ezt nagyon jól tudja Brubaker is.
A siker persze nem volna teljes a
rajzok nélkül. Sean Phillips munkája
valahol félúton van a normál, realisztikusabb ábrázolásmód és Eduardo Risso (100 Bullets) stilizáltabb képei között - előbbi inkább a statikus,
utóbbi pedig az akciójelenetekre jellemző, de mindegyiknek van egy
szimpatikusan ponyvás beütése, ami a jól megválasztott színeknek és árnyékoknak
is köszönhető. A bűnügyi képregények terén sajnos nem sok igazán megbízható,
nagy név dolgozik ezekben az években. Nekem legalábbis nem jut eszembe más Frank Milleren, Brian Azzarellón, Brian
Michael Bendisen, és persze Ed
Brubakeren kívül, ugyhogy a Criminalhoz hasonló gyöngyszemeket annál inkább
érdemes megbecsülni. A műfaj legjobb hagyományait viszi tovább… remélhetőleg
minél tovább.
Megjelenés: 2006-2007 (Criminal
1-5)
Történet: Ed Brubaker
Rajz: Sean Phillips