Amerika Kapitány halott. A
sorozat 25. részében, a szuperhősök Polgárháborújának (Civil War) következményeként a képregény-ipar valaha élt egyik
legnagyobb ikonja eltávozott. Nem, nem úgy, hogy feláldozta magát egy csatában,
megmentve ezzel a világmindenséget, vagy akár csak Amerikát, nem. Egyszerűen
lelőtték, mint egy kutyát, ahogy sétált fel egy bíróság lépcsőjén. Össze akarja
valaki számolni, hogy hány író mert valaha így búcsúztatni egy több évtizedes
múltra visszatekintő, szuperhőst? Ha igen, bőven elég lesz hozzá az egyik keze
is. De a sorozat ezzel természetesen nem ért véget, ugyanis Steve Rogers halála
nem egyenlő Amerika Kapitány
halálával.
És itt jön be a képbe Bucky, akinek visszahozása minden szempontból a XXI. századi képregény-ipar egyik legcikibb húzásának kellett volna lennie – és valószínűleg az is lett volna, ha nem Ed Brubaker végzi, aki először a Kapitány, majd segítőjének karakterébe lehelt egészen új életet. Steve Rogers halála után barátai, a Sólyom, a Fekete Özvegy, Bucky és Sharon Carter, a hős gyilkosainak nyomában járnak, miközben az összeesküvés fejese, a Vörös Koponya következő nagy dobására készül: térdre akarja kényszeríteni egész Amerikát, méghozzá meglehetősen fifikás eszközökkel. Sharon, és a S.H.I.E.L.D. sok más ügynöke tudtukon kívül Dr. Faustus befolyása alatt állnak, ami egyre több problémát okoz a Kapitány halála miatti lelkiismeretfurdalástól, és az egyre veszélyesebb szituációtól gyötört új igazgatónak, Tony Starknak, vagyis Vasembernek – aki elhuny barátjától egy posztomusz levelet is kap, és ez egészen új irányba tereli néhány karakter sorsát.
Brubaker ezekkel a részekkel következetesen folytatja, amit 2005 elején elkezdett. És így utólag belegondolva, voltaképp nem is volt más választása, mint hogy megölje Steve Rogerst. Az a fő jellemvonás, amit ő adott hozzá a karakterhez a korábbi történetekben (ti. hogy Amerika régi, ám mostanra elmúlt dicsőségének bajnoka), egyenesen vezetett ehhez a megoldáshoz. A világ kiveti magából azt, aki már nem tartozik bele, és átadja helyét olyasvalakinek, aki kevésbé makulátlan, idealisztikus és patyolattiszta lévén, jobban helyt tud állni az új körülmények között. Ez a valaki pedig – senkinek nem nagy meglepetésére – természetesen Bucky. A 33. rész azzal ér véget, hogy Vasember kérésének eleget téve, elvállalja Amerika Kaptány szerepét, és ő lesz a szabadság új bajnoka.
Kevés karakter van, akivel
ilyesmit meg lehet játszani. A Kapitánynál azonban mindig sokkal fontosabb volt
a jelmez, és amit képvisel, mint maga az ember, aki megbújik alatta. Steve
Rogers másodlagos volt (és ha esetleg mégis előtérbe került egy-két sztoriban,
akkor rendszerint már régen rossz volt), motivációi sem sajátjai voltak, az
idealisztikus amerikai álom, a szabadság eszménye testesült meg bennük. Vagyis
a maszk alatti ember felcserélhető, és valljuk be, 
Buckyban sokkal izgalmasabb
lehetőségek rejlenek, mint Rogersében valaha is. Az egykori barátjának tiszta
erényeivel nem rendelkező karakter hideg és bosszúszomjas habitusa nyilvánvaló
konfliktusban áll majd a Kapitány emlékének való megfelelni vágyással, és azokkal
az értékekkel, amiket kénytelen-kelletlen képviselnie kell – ez már a 26. rész
kocsmai bunyójából is jól látható.
A rajzokért továbbra is Steve Epting a felelős (alkalmanként kisegíti őt Mike Perkins is), és továbbra is nagyszerűek. Sötétek, hangulatosak, magukkal ragadóak – az akciók dinamikája pedig külön figyelemreméltó. Brubaker tehát nagyszerűen folytatja a sztorit, és a jövőbeli kilátások is rendkívül kecsegtetőek. Nem lehet elégszer elmondani, hogy az Amerika Kapitány képregények sosem voltak ennyire erőteljesek, mint most, az ő ideje alatt. És azt sem, hogy ez a sorozat az egyik legjobb a most futó Marvel füzetek közt.
Megjelenés: 2007/2008
Történet: Ed Brubaker
Rajz: Steve Epting, Mike Perkins